Szántó Kovács János (14949 bytes)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szántó Kovács János

(Hódmezővásárhely, 1852. április 27. - Hódmezővásárhely, 1908. június 8.): földmunkás, a hódmezővásárhelyi agrárszocialista mozgalom vezetője.

A három elemi elvégzése után a korabeli szegény ember életútja vár reá: kiskanász, béres, később napszámos. Katonaidejét letöltve, 1877-ben megnősül. Függetlenségre vágyó természete nem tűrte a napszámosélet kiszolgáltatottságát, ezért beáll kubikosnak. A nagy vasútépítési és folyamszabályozási munkák megszűnésével ő is munkanélkülivé válik. 1885-ben, állami szolgálat után néz: rövid ideig börtönőr, majd rendőr. Miután a rendőrségtől fegyelmi úton eltávolítják, ismét a keserves kubikossors következik. Rádöbben a nagy társadalmi egyenlőtlenségre, s ez gondolkodó emberré teszi. Ekkoriban hall a szocialista tanításokról, melyeket Aradról jött cipészlegények és vidéket járó kubikostársak terjesztenek. Látogatja az olvasóegyletet, kezdetben mint "fülelő", később rendes tagként. A vezetésre termett ember iránt korán megnyilvánul társai bizalma. 1893-ban egyhangúlag őt választják meg elnöknek. Az Általános Munkás Olvasóegyletben a szociáldemokrata röpiratokat és kiadványokat olvasták és magyarázták. 1894-ben a május elsejére készülő szocialistákat a városi karhatalom provokatív úton akarta leszerelni, ezért az egylet iratait és könyveit lefoglalta. Április 22-én Szántó Kovács János néhány társával felment a városházára, hogy Póka László rendőrkapitánytól visszakövetelje azokat. Szóváltás közben Szántó Kovácsot lefogták és fogdába zárták. 1895. március 5-én kezdődött meg Szántó Kovács János és 123 társának pere a városháza közgyűlési termében. A mozgalom jelentőségére Engels is felfigyelt. Szántó Kovács a tárgyaláson is szocialistának vallotta magát. "Ez a legigazibb eszme, mert a népnek a javát akarja." Szenvedélyesen hitte, hogy erőfeszítéseik a jövőt érlelik: "Egy fát akarok ültetni, mely a jövőnek hajtja gyümölcsét." A dualizmus osztálybírósága ötévi börtönnel sújtotta. Eszméit később sem adta fel. 1899-ben, kiszabadulásakor mondotta: "Eleget pihentem, ezután is küzdeni és harcolni fogok." A helyi szociáldemokrácia mérsékeltebb vezetői mellőzték, de néhányszor még hallatta szavát. Később visszavonult a politikai szerepléstől. Élete utolsó éveiben ismét kubikra járt. Haláláról országszerte megemlékeztek a lapok. Életét történetírók dolgozták fel. Festmények, szobrok, intézmények őrzik emlékét.

Hódmezővásárhely jelesei

Az életrajzot írta: László József

AZ ELŐZŐ OLDALRA