Andrejev, Leonyid Nyikolajevics

(Orloj, 1871. aug. 21. - Näivala, 1919. szept. 12.): orosz író.
Földmérő fiaként nyomorogva végezte el a jogot a moszkvai egyetemen, majd törvényszéki tudósító lett. Már ekkor súlyos neurózisban szenvedett és alkoholista volt. Tehetségét Gorkij ismerte fel, ő tette lehetővé első elbeszéléskötetének megjelenését (1901), amely egy csapásra híressé tette. Az 1905. évi forradalom lenyűgözte, de veresége után eltávolodott annak eszméitől és egyre jobban mélyítette vonzalmát az irracionalitás iránt. Az 1. világháború idején elragadta a nacionalista hév, heves háborús propagandát és németellenes agitációt folytatott. Az Októberi Forradalmat elutasította, kiáltványban sürgette a külföldi hatalmak intervencióját. Emigrált. Társtalanul élt finnországi villájában, ahol szívroham végzett vele.

(A rövidített életrajz Bakcsi György szócikke alapján készült, Világirodalmi lexikon. 1. köt.. 307-308. p.)

AZ ELŐZŐ OLDALRA